A multiláncok is bőszen építik a feketekereskedelmet

Óriási mértéket öltött a húsiparon belül a feketegazdaság, mindennapossá váltak az illegális, áfabefizetést mellőző ügyletek a vágóállat- és húskereskedelemben. Minderről Fekete Balázs beszélt, hangsúlyozva: a legnagyobb áruházláncok is bőszen építik a feketekereskedelmet, a vágóhidaktól egyenesen megkövetelik, hogy az áru egy részét „papírok nélkül” adják. Erről, az állattartás helyzetéről és kilátásairól beszélgettünk a Magyar Állattenyésztők Szövetségének júniusban újraválasztott elnökével.

– Az elmúlt hetekben újabb tejválság kialakulásáról szóltak a hírek, a trópusi meleg ugyanis mintegy egymillió literrel csökkentette a tejtermelés napi teljesítményét. Hogyan látja a szarvasmarha-ágazat helyzetét, és milyenek a tenyésztők kilátásai?

– A Központi Statisztikai Hivatal minapi jelentése szerint mintegy nyolcezerrel nőtt a hazai tehénlétszám. Én azonban vitatkoznék a számokkal, nem látok ilyen dinamikus fejlődést, a tejelő marhák száma ugyanis lényegében nem nőtt az elmúlt időszakban. A tejtermelők helyzete sajnos ismét negatívba fordult. Folyamatosan csökkennek a tejárak, most már nyolcvan-nyolcvankét forintos literenkénti felvásárlási árról beszélünk, és az elmúlt hetek aszálya miatt iszonyatosak a takarmányárak. Már érezni lehet a szálastakarmány hiányát, nagyon kevés szénát takarítottak be az idén, a lucerna második és harmadik növedéke pedig minimális volt. Ehhez jönnek még a világpiaci árak, a fehérjehordozók jelentős mértékben drágultak. Amíg nemrég tonnánként százhúszezer forint körül volt a szója ára, addig ma már meghaladja a százhatvanezret.

– Mi a helyzet a sertéságazattal? A már említett KSH-adatok szerint a korábbi évek csökkenő tenden­ciája folytatódott, bőven hárommillió alatti sertésszámról beszélhetünk.

– A sertéstartók jelenleg nincsenek rossz helyzetben, az elmúlt időszakban viszonylag magas szinten, kilónként négyszáz forint körül stabilizálódtak a felvásárlási árak. Átlagos időszakot tekintve ez jó ár, azonban most keserű időszak elé néznek a gazdák. A felvázolt takarmányhelyzet ugyanis a sertésre is érvényes. Ugyanakkor amíg a nyugat-európai tenyésztők egyre inkább át tudnak állni a melléktermékek etetésére, addig mi nem. Dánia, Hollandia nagy arányban használ sertéstakarmányozásra élelmiszer-ipari melléktermékeket, illetve a kukorica melléktermékét, az úgynevezett CGF-et. A keksztörmeléktől a kóláig minden édesipari mellékterméket és hulladékot megetetnek az állatokkal. A nyugati gazdák ezzel csökkenteni tudják önköltségüket, nálunk pedig minimális az édesipari termelés, így ezzel sem tudjuk helyettesíteni a drága takarmányt. Másrészt ebben óriási lehetőség is rejtőzik. Ki kellene használni azt az előnyünket, hogy mi jó magyar napon érlelt gabonával hizlaljuk a sertéseket, amitől jobb, hagyományos ízű lesz a sertéshús. A prémiumkategó­riás húsokkal pedig az exportpiacainkat is erősíteni tudnánk.

– Hogyan beszélhetünk exportról, ha még a belső fogyasztásra sem tudunk eleget termelni?

– Kétségtelen, hogy 2004 óta mind tejből, tejtermékből, mind sertéshúsból nettó importőrök vagyunk. Szégyen, hogy az az ország, amely több száz éven át Közép-Európa éléskamrája volt – a Monarchiá­ban 17-18 millió ember élelmiszer-szükségletét termeltük meg –, ma a szűk tízmillió magyar lakos sertés- és tejfogyasztását sem tudja hazai termelésből megoldani. Emellett ki vagyunk szolgáltatva a kereskedőknek és a külföldi termelők ilyen-olyan termékeinek. Tudunk olyan sajtokról például, amelyeket Németországban csak a magyar piacra gyártanak, mivel a német fogyasztó meg sem enné azt a minőségű terméket. Összességében tehát valóban nem tudjuk kielégíteni a belső fogyasztást, azonban a legnemesebb húsrészeket magasabb áron megérné exportálni, elsősorban a keleti országokba. A megfelelő marketinggel megcélozhatjuk mondjuk Japánt vagy Koreát, azt az üzenetet közvetítve, hogy mi egészségesebb, porhanyósabb, ízletesebb árut tudunk szállítani.

– Apropó, előnyök: számos betegségtől mentes a magyarországi szarvasmarha- és sertésállomány, sok esetben mégsem kaptuk még meg az Európai Uniótól az elismerő okmányokat.

– Évek óta várjuk, hogy végre elinduljanak a különböző mentesítési programok, illetve a már sikeresen végződöttek esetében megkapjuk az uniós notifikációt. Az Aujeszky-betegség esetében például már csak a mentességi igazolást kellene kicsikarni az uniótól. Ehhez viszont határozott agrárdiplomáciára van szükség. Igenis az asztalra kell csapni Brüsszelben, és elérni, hogy megkapjuk a mentességi státuszunkat. De nemcsak az Aujeszkyről van szó, jó néhány hasonló betegség van, amelytől Magyarország mentes. Tíz évvel ezelőtt Európa-szerte nagy hullámokat kavart a BSE-járvány, itthon azonban eddig egyetlen pozitív eset sem fordult elő, még sincs meg a mentességi státuszunk, holott ebből számtalan előnye származna a magyar állattenyésztésnek. Egyrészt bizonyos fokú piacvédelmet szereznénk, olyan országból ugyanis nem érkezhet tenyészállat- és hízóalapanyag hazánkba, ahol jelen van az adott kór. Emellett ezeknek a betegségeknek termeléscsökkentő hatásuk van, ha tehát mentesítjük az állományt, akkor a jobb hozamnövekedéssel a gazdáink is kedvezőbb pozícióba kerülnek, s a mentességgel bővülnek exportlehetőségeink is.

– A nemrégiben kötött tejpiaci egyezmény után a Vidékfejlesztési Minisztérium most a húsipari termékeknél is hasonló egyezségre törekszik a termelők és a nagy áruházláncok között.

– Az árképzési trükkök és a különböző polcpénzek Fekete Balázsa húsipari termékek esetében is gondot okoznak, azonban nem ez a fő gond. Az ágazatban hatalmas mértékeket öltött a feketekereskedelem, a vágóállat- és húskereskedelemben harminc-negyven százalékra becsülhető az illegális ügyletek aránya. Itt azonban nemcsak az áfabefizetés marad el, vannak olyan kisebb vágóhidak, amelyek egész működése feketén zajlik. Magyarán ezek a „vállalkozások” semmilyen adó- vagy járulékterhet nem vállalnak magukra.

– A feketekereskedelmet a naiv ember úgy képzeli el, hogy az éj leple alatt símaszkos férfiak seftelnek. A valóságban azért ennél valószínűleg árnyaltabb a kép.

– Bár valóban nem ez a legjellemzőbb forma, de természetesen van rá példa, hogy egyes üzemek, vágóhidak csak sötétben működnek. Ám sajnos az egész termékpálya feketézőktől fertőzött. Bevett szokás, hogy a vágóhíd megkérdezi, adják-e a hízók egy részét számla nélkül. Ekkor vásárolnak a gazdától mondjuk száz hízót, de kérik, hogy csak nyolcvanat írjanak a papírra. A lánc azonban itt még nem áll meg: a vágóhidak beszámolóiból kiderül, hogy az áruházláncok – a legnagyobbakat is beleértve – nem kérdeznek, egyenesen rákényszerítik a vágóhidakat, hogy a termék egy részét számla nélkül adják. Döbbenetes, de valóban így működik a rendszer. Nagyon jó, hogy próbálunk új jogszabályokat bevezetni meg egyezségeket kötni az áruházakkal, a kereskedelemmel. Azonban rá kellene jönni, hogy már ma is vannak jogszabályok, amelyek tiltják a hasonló tevékenységet, egyszerűen csak be kellene tartatni azokat.

– Minden feketéző mellé nem állíthatnak őrt. Hogy lehetne megfékezni az illegális ügyletek térhódítását?

– Egyre szigorodó és gyakoribb ellenőrzésekre lenne szükség, ha már áfacsökkentésre jelenleg nincs mód. Van azonban adóhatóságunk. Még több ellenőrzést tartsanak a boltokban, s ha a hatékony ellenőrzéshez kevés az emberük, akár munkahelyteremtő célzattal vegyenek fel több pénzügyőrt, adóellenőrt vagy állategészségőrt, akik kimennek a vágóhidakra, és nyomon követik az áru mozgását.

Cáfolja a feketézést a szövetség

Elképzelhetetlen, hogy beszerzéseikről ne kérjenek dokumentumot, számlát a nagykereskedelmi áruházláncok – jelentette ki lapunk kérdésére Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. Hangsúlyozta, egyszerűen nincs értelme, hogy ilyen esetekben csaljanak. „A kereskedelmi áruházláncokban mindenki kap nyugtát a vásárlásáról, amelyen az áru megnevezése, a mennyisége és az értéke is szerepel. Ez azt jelenti, hogy a multik bevétele rögzítve van, márpedig ebből kifolyólag nincs értelme trükközni a beszerzéseknél. Ha ezt tennék, nem stimmelne a mérlegük és a számvitelük” – fejtette ki Vámos György. Szerinte abban az esetben tudna egy kereskedelmi áruház feketézni, számla nélkül árut beszerezni, ha nem adna nyugtát minden vásárlójának. „Olyan cégnél, ahol mindenki kap nyugtát, ott nincs értelme az ilyen eljárásnak. Ha ugyanis bevételt fel tud mutatni egy cég, de emellett már nem szerepel költsége, például több társasági adót kellene fizetnie. Ráadásul az adóhivatal is mindennapos vendég a multiknál” – magyarázta Vámos György.

AGROLINE