Akut problémák a hazai élelmiszeriparban

"Kicsi a piac, nagy a verseny, nem termelünk profitot..."

Nem kevés a probléma a hazai élelmiszeriparban. Nehéz a piac megtartása, még nehezebb a bővítése. A növekedés ma a multik+bankok kihagyásával kemény korlátokba ütközik, velük pedig ....

Az árfolyamhatások és a hazai piacvédelem hiánya szépen növeli az import versenyképességét, a hazai gyártású élelmiszer, mint a megbízható és jó minőség szinonimája a piac ügyes manipulálásával fokozatosan veszít szerepéből.

A vállalaton belüli szervezettség sok esetben ellentmond a logikának, a józan paraszti észnek. Jellemző a belső ellenérdekek beépített gerjesztése és igen gyakori a sokszor meglepően jól szervezetten elkövetett többszereplős sorozatos lopás.

A belső folyamatok szervezésére tipikusan nincs cégen belüli kapacitás - hiszen rengeteg egyéb, pillanatnyilag valóban fontosabb teendő van. Marad az előrelépés egyik régi legfőbb gátja, az "így szoktuk/megszoktuk", a körülmények változásával jórészt már átgondolatlan működés, mint látszólagos módszer. Sajnos még nem honosult meg az a fejlettebb munkakultúra, szemlélet, ahol a vállalat minden dolgozója, mint a szervezet fontos része a folyamatok csiszolásán, javításán is tudatosan munkálkodik.

Néhány kulcsember akárcsak időleges kiesése kritikusan borítja a folyamatokat, a tulajdonos személyes kontrollja nélkül gyakorlatilag nem lehet megbízni a vállalat működésében. Szinte fehér hollónak számít az a hazai vállalat - ha egyáltalán létezik ilyen -, ahol a folyamatok kezelésének minden szegmense jól felépítetten, rögzítetten, zártan, mérőszámokkal és/vagy normákkal, manipulációt kizárva, akár távolról vagy utólag is kontrollálható, kontrollált.

A különféle ISO és egyéb auditori tanúsítványok ha szükséges, természetesen megvannak a cégnél, de tipikusan a gyakorlat és a szabályzat csak nagyon távolról ismerik egymást. Valójában igen kevés az értelmük a jelen formájukban. Vajon hányan vannak ma a gyárakban, akik egy valóban súlyos fertőzöttségi veszély esetén családjuk egészségét a termék nyomonkövetésben adminisztrált adatokra mernék alapozni? Akik nem, azok miért nem? Miért nem természetes, hogy egy auditot ne kelljen jó előre bejelenteni és arra alapos felkészülési időt biztosítani?

Az információ korszakába léptünk, de ha felmerül a kérdés, miből melyik sarzsból milyen lejárattal mennyi a készleted, kinek melyik tételből adtál, mennyi a kintlévőséged, milyen a vevő/raktár kiszolgálási szinted, mivel töltik embereid az idejüket, kik teljesítettek alul, és kik jól, mennyi az indokolatlan készleted és az indokolatlan felhasználásod, hol tűnik el az áru ... - van gyorsan, pontos, könnyen értelmezhető adatod? A kapott jelentések adatai valóban úgy is vannak? Ha nem vagy ott, akkor is?
Rendszerszerű rend van a cégedben?

És persze ez még nem minden. Mernél fogadni a hazai élelmiszeripar jövőjére? Nem könnyű a helyzet.