Bajban a Pannon Szárnyas

Úgy tűnik sajnos, nem rendeződnek a gondok a győri Pannon Szárnyasnál. A probléma szinte mindig ugyanaz - késnek a fizetések.

Az olvasóval ennyi titkot megoszthatunk: nem nagyon telik el úgy hónap, hogy ne érkezne SMS vagy olvasói levél azért, mert a baromfi-feldolgozó üzemben zűrök vannak a fizetésekkel. A probléma szinte mindig ugyanaz, késnek az utalások...

A fizetések késtek ugyan, de eddig megérkeztek a dolgozókhoz – ez az oka annak, hogy minden hónapban nem foglalkoztunk a cég helyzetével. Legutóbb tavaly nyáron (június legvégén) tettük meg, akkor egy nagyobb hitelkeretben lehetett bízni, amely rendezi a Pannon Szárnyas sorsát.

Fél évvel később már egy nyílt levélben s általa a nyilvánosságban bíznak a dolgozók, idézzük, amit nekünk írtak:

˝Tavaly augusztus óta a fizetésünket a szerződésben foglalt minden hónap 10-e helyett hetekkel később, ráadásul részletekben kapjuk meg. A jelenlegi fizetésünknek eddig a 75 százalékát kaptuk meg: január 10. helyett 15-én a bérünk 50 százalékát, 21-én a további 25 százalékot. A fennmaradó 25 százalék kifizetéséről még csak hitegetésre sem méltatott bennünket a kft. Tudni kell, hogy a havi bérünk 65 és 80 ezer forint között van; a 80 ezer forint csak egész havi túlórával érhető el. Ezek után el lehet képzelni, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ez mire elég...

Van olyan munkatársunk, akit a főbérlője kilakoltatással fenyegetett meg az elmaradt lakbér miatt, erre a kft. egy igazolást adott arról, hogy a munkabérét még nem utalták át. Ez csak egy kiragadott példa a 300 ott dolgozó ember nehéz helyzetéből. Mivel egyszer már jártunk hasonló cipőben, tartunk tőle, hogy most is rajtunk csattan az ostor.˝

A Pannon Szárnyas jogi képviselője válaszolt a kérdésünkre: mi lesz a dolgozókkal? Legelőször is elismerte, a cégvezetésnek mindennap meg kell küzdenie az életben maradásért, de a felszámolást, amelyre 2007-ben volt példa, mindenképpen el kívánják kerülni.

˝Nem akarjuk bedobni a törülközőt, ehhez azonban alapvetően kellene megváltoznia a körülöttünk lévő világnak, s benne az élelmiszeriparnak, amely velünk együtt nehéz helyzetben van. A kintlévőségünk jelenleg 217 millió forint, ha ez az összeg, vagy annak egy része bejönne, akkor ismét fellélegezhetnénk.

Raktáron további 230 millió forint értékű termékünk áll, amely szintén biztosíték, de ezzel nyilván nem fizethetünk sem az áram- és vízszolgáltatónak, sem a dolgozóinknak.

Szeretnénk a januári fizetés egynegyedét néhány napon belül átutalni a munkatársaknak; a szolgáltatóknak pedig folyamatosan törleszteni a tartozásunkat. Ez az elsődleges célunk, de a talpon maradásnak sajnos – látjuk – nagy ára van, s ezt a dolgozóknak, illetve a teljes vagyonát kockáztató cégvezetésnek is meg kell fizetnie.˝

GAZDAKÖR