Magyarnak hazudott olasz borok

A mintegy hetvenezer hektár szőlőterületen gazdálkodó hazai szőlészek-borászok összefogással, a közéjük befurakodó ügyeskedők visszaszorításával, s az érdekelteket tömörítő szakmaközi szervezet, a bortestület létrehozásával újíthatják meg az ágazatot – hangzott el Balatonfüreden, XXXI. országos szőlész-borász tanfolyam nyitó tanácskozásán.

A százezres tagságot, 127 közösséget képviselő Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) elnöke, Vaszari László a magyar borosgazdák gondjait sorolva pici vörös könyvecskét mutatott föl, és megjegyezte: ennyit tett ki 1839-ben az első magyar bortörvény, míg az új, ha megszületik, olyan vastag lesz, mint a Vizsolyi Biblia. A XXXI. országos szőlész-borász tanfolyam balatonfüredi nyitó tanácskozásán az elnök szólt arról is, hogy a szőlősgazdák életét alaposan megnehezítik az átláthatatlan rendelkezések, amelyek a lepárlástól a számvitelig olyan végrehajthatatlan feladatokat rónak rájuk, hogy nincs olyan gazda, akit az ellenőrök ne tudnának megbüntetni.

„A másfél évtizeddel ezelőtt létrehozott HNT valamennyi szőlész-borászt képviseli, demokratikus a felépítése, kialakult szervezetével lefedi az egész hazai szőlész-borász társadalmat, és a leginkább alkalmas arra, hogy ellássa a szakmaközi szervezet, a létrehozás előtt álló bortestület feladatait” – mondta az elnök. Vaszari László azt javasolta, hogy a szakemberek, s a törvényalkotók vizsgálják meg Ausztria borral kapcsolatos jogi szabályozását. A szomszédos ország, amely korábban nem versenghetett velünk a borpiacon, a negyven évvel ezelőtti 47 ezerről 51 ezer hektárra növelte szőlőterületét, és példásan gazdálkodnak a szőlővel és a borral. Miközben nálunk 270 ezer hektárról hetvenezer hektárra csökkent a szőlőterület, és a reménytelen helyzetbe került, a termelési költségnél jóval alacsonyabb áron értékesíthető szőlő termelésébe belefáradó gazdák kivágatják a tőkéiket. Franciaországgal nem versenyezhetünk Vaszari László szerint, de Ausztria, földrajzi közelsége és a hasonló, osztrák lelki beállítódás miatt példa lehet számunkra.

Kifosztott ország

A csődhelyzetbe került magyar mezőgazdaság, így a szőlészet-borászat lehetőségeinek is az újragondolását, gazdálkodásunk újratervezését javasolta előadásában Bogár László közgazdász. A hallgatóságát megdöbbentő, az ország gazdasági, társadalmi hanyatlásának adatait felsoroló egyetemi tanár legjobban azzal az adatsorral lepte meg a szőlészeket-borászokat, hogy 1970-1995 közt két és félszeresére nőtt hazánk mezőgazdasági termelése. Ez az üzemanyag-felhasználás tizennégyszeres, a vegyszerhasznosítás negyvennégyszeres növekedésével járt, és azzal, hogy megötszöröződött azoknak a középkorú falusi férfiaknak a száma, akik rák miatt vesztették életüket. Bogár László szerint a nem Latin-Amerika, hanem Afrika szintjére süllyesztett, a külföldi tőkések által kifosztott Magyarország lakosságát sokáig már nem lehet arra biztatni, hogy dolgozzon többet egyre kevesebbért.
(Az előadó egyik példája erre: 1978-ban 2400, 2009-ben 400 BKV-jegyet lehetett vásárolni az átlagkeresetből.) A rendszerváltás rendszerének bukásáról értekező közgazdász létfontosságúnak nevezte az átfogó nemzetstratégia, a magyar társadalom fölemelkedésének útját meghatározó, az elherdált nemzeti vagyon maradékainak megmentését, a gazdasági önrendelkezés visszaszerzését ígérő terv megalkotását.

Tudomásul vett csalás

„Mi történt az elmúlt évtizedekben, hogy a magyar borászat a tönkremenetel közelébe jutott; hogyan jutottunk a tőkekivágásokig? Hogyan történhetett, hogy míg nyugaton a szőlészeké egy kiváltságos szakma, nálunk a szőlő kivágása van napirenden?” – kezdte kérdéseivel Font Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke. A bajok fő okai között azt említette a politikus, hogy tiltakozás nélkül egyszerűen tudomásul vesszük a csalásokat: hogy a bor negyven százaléka számla nélkül kerül forgalomba (mert tudjuk, ha nem adjuk oda számla nélkül, nincs üzlet), hogy nem derül ki, melyik bor honnan származik, és eltűrjük, hogy ennyi rossz minőségű olasz bor kerülhessen be hozzánk.

„Franciaországban is van olasz bor, de nincs olyan francia borász, aki bevinné! Kereskedő igen, de borász nem” – fogalmazott a politikus, arra utalva, amit a tanácskozáson mások is megemlítettek: hozzánk magyar borászok is hozzák az olasz bort, hogy (nyilván jókora haszonnal) magyar borként adják tovább, mert nálunk is egyre nagyobb divat naponta két-három pohár magyar bort inni. A hazánkba kerülő olasz bor fele „eltűnik” (számla nélkül kerül forgalomba), ezzel eltűnik a 25 százalékos forgalmi adó is. Az áru szabad áramlására hivatkozók figyelmét illene felhívni arra, hogy ellenőrzéssel igenis megakadályozható lenne ez a „bor-átalakítás”. További borforgalmazási-üzletelési (papíron működő export-import, miközben az áru meg sem moccan), csalási módszereket kínál a „kifordítási művelet”, amelynek van „szoftveres visszafordítás-nak” nevezett változata is.

„A jelenlegi helyzet nem maradhat fenn” – hangsúlyozta Font Sándor, aki a megoldások közt említette a legális foglalkoztatás növelését. Tíz év alatt egymillió új munkahelyet kellene létrehozni. A mezőgazdaságnak két-háromszázezer munkáskézre van szüksége. Nem a nagyüzemi szántóföldi termesztésnek, hanem ahol fontos a kétkezi munka (például zöldség-, gyümölcs-, szaporítóanyag-termesztés, fóliázás és minőségi szőlőtermesztés). A politikus szakember a nyugati példák alapján felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, amit a kistermelők helyi termék-értékesítési lehetősége nyújthat – szemben a hazai gyakorlattal, amelyre a brüsszeli döntések szolgai végrehajtása jellemző, azaz: mindenről legyen külön engedély, mindenről legyen papír. A képviselő szerint a magyar mezőgazdaság súlyos veszteségeket szenvedett az európai uniós csatlakozással, a szakadék széléről kell most visszarántani az ágazatot.

Font Sándor beszélt a létrehozandó bortestületről is. Ennek többek között az lesz a feladata, hogy ötleteivel, javaslataival segítse a politikusokat, a kormányzatot.

Hiányzó jogszabályok

A rendezvényen Horváth Csaba, a HNT főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen fontos lenne a nyugat-európai példák alapján szakmaközi megállapodást kötni a szőlészeknek-borászoknak az ágazathoz – a termelés, a feldolgozás és a kereskedés révén – kapcsolódó gazdasági szervezetekkel. Erre a különböző szereplők közötti összhang megteremtése miatt van szükség, hogy a termékeik könnyebben jussanak el a piacra, biztosítható lehessen a minőség, segítséget kaphasson a kutatás, erősebb legyen a szakmai érdekvédelem. Magyarországon nincs szakmaközi törvény, a borászoké úttörő jelentőségű lenne.

Jásdi István csopaki borász, aki nemrég mondott le a Magyar Független Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetségének elnöki tisztéről, sajnálatosnak nevezte, hogy „temetniük kell” az általuk létrehozott Bormarketing Kht.-t, s hogy kétely támadhat bennük egy új, az előbbivel azonos célt szolgáló szervezet alapítását illetően. Főként úgy, ha az előbbit csődben hagyják. A neves szakember ezenkívül kifogásolta, hogy a gyönge minőségű olasz bor behozatalát senki sem akadályozta meg. Az ellenőrző hatóság a címkék hibáit megtalálja, büntet értük, a borbehozatal ellenőrzése viszont nem fér bele tevékenységükbe – értetlenkedett Jásdi István. A szakember hangsúlyozta: rögzíteni kell a hetvenezer hektár hazai szőlőterület felét művelő árutermelő szőlészek-borászok törekvéseit, amelyek nem azonosak az elsősorban kedvtelésből művelő kistermelőkéivel.

Tornai Tamás, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének elnöke egyebek közt arról beszélt, hogy ha az olasz borral a fogyasztó hozzászokik az alacsony minőséghez, nem tér vissza a jobb borokhoz, s ezzel további keresletet generál a minőségileg kevésbé értékes nedűk iránt. „Ne engedjék ki a borászok a kezükből az ágazat irányítását, és egyértelművé kell tenni, hogy nagyobb köztük az érdekazonosság, mint az érdekellentét, s hogy nem a szereplők közti verseny dönti el az ágazat jövőjét” – fogalmazott a vállalkozó.

GAZDAKOR