Az élelmiszer létünk fenntartásának alapfeltétele, a legfontosabb létszükségleti cikk. Az élelmiszer-hamisítás ezért minden korban és minden társadalomban mély felháborodást keltő, és szigorúan szankcionált, a korábbi évszázadokban megszégyenítéssel, halálbüntetéssel sújtott bűncselekménynek számított.
Napjainkban Magyarországon, és a világ sok más országában is megszaporodni látszanak a csalással, hamisítással, emberi fogyasztásra alkalmatlan termékek illegális forgalmazásával kapcsolatos ügyek. A jelenség nem csak az élelmiszerekre, hanem az élelmiszerláncba bekerülő egyéb anyagokra (takarmányok, növényvédőszerek, állatgyógyászati szerek, illegális hormonok stb.) is kiterjed. Ezeket az élelmiszer és az élelmiszerlánchoz kapcsolódó egyéb anyagok mindenkori biztos piaca, a meggazdagodás vágya, egyes esetekben értékmentési törekvések motiválják, mely cselekmények elkövetésében a bűnözők bizonyára figyelembe veszik, hogy mekkora a lebukás valószínűsége, és milyen a várható jogkövetkezmény.
Nevezzük nevén a dolgot! Az átcímkézőket, a számlával manipulálókat, az olcsó terméket a drága megfelelőjének csomagolásában értékesítőket, a lejárt húsból hamburgert készítőket, az állott, romlásnak indult baromfit szagtalanítani próbálókat, a csalókat, a nem bioterméket biotermékként értékesítőket, a nem mézet mézként eladókat, a fogyasztókat hamis méréssel, hamis címkével, hamis eredettel, hamis összetétellel megtévesztőket.
Nevezzük őket bűnözőknek, még akkor is, ha a jog esetenként csak szabálysértésnek, minőségrontásnak tekinti az ügyet. Mindenkit, aki élelmiszereinkkel, ezáltal életünkkel szándékosan, a várható haszon reményével, vagy más okból, bosszútól vezérelve, vagy még sötétebb szándékkal manipulál. A társadalom szemében ne legyen rá mentség, és széleskörű összefogással vegyük fel a küzdelmet ellene.
Mert nagy a baj, komoly a veszély. A jelenlegi eseményekre jellemző, hogy az élelmiszer-hamisítások, csalások nemzetközi méreteket öltöttek, a cselekmény, illetve annak kihatása általában túlterjed az ország, sőt a kontinens határain. Ezekre példa a paprika és egyéb fűszerek rákkeltő festékekkel történő hamisítása, a hamisított olasz olíva szűzolaj, az ásványolajjal szennyezett napraforgó étolaj, az illegális hús és tojásszállítmányok, a félrevezető eredet-megjelölés, a címkehamisítás, és még sok más hasonló esemény. Egy felelőtlen, gátlástalan személy vagy csoport hosszú időre tönkreteheti egy egész ország adott termékének nemzetközi piacát, jó hírét.
Az élelmiszer-bűnözés folyamatosan növekszik, és egyre veszélyesebbé válik. Egyes becslések szerint a legális forgalom 5-7%-át, 200-300 milliárd eurót is eléri (Counterfeiting Intelligence Bureau, 1997), más becslések ennél is többre becsülik az illegális tevékenységből eredő hasznot.
Az élelmiszer-bűnözésben egyre inkább tetten érhetők a szervezettség, tudatosság, tervezettség elemei. Erre a nagy profit, a termékek viszonylag könnyű, egyszerű, veszélytelen előállítása, a biztos felvevőpiac ad ösztönzést. Nem elhanyagolható szempont, hogy a hamisítást nehéz felfedezni, még nehezebb bizonyítani, a várható büntetés általában enyhe, kis ügyeskedéssel nem egy esetben el is kerülhető. Az élelmiszer-hamísítás, csalás tehát könnyen kivitelezhető, nagy haszonnal kecsegtető, alacsony kockázattal járó tevékenység, melynek a globalizáció, a határok megszűnése további hatalmas lökést adott.
Az élelmiszer-hamisításba egyre inkább beszivárog, beépül a szervezett bűnözés is, és a hamis termékek egyre inkább megtalálják útjukat a legális élelmiszerláncba. Már nem mondhatjuk, hogy megvédi a fogyasztót, ha csak engedélyezett létesítményben vásárol. A hamisított termékek nagy része legális üzletekben került értékesítésre.
Az élelmiszer-hamisítás a vásárló és az ország megkárosítása, gazdasági bűncselekmény is, adócsalási, illegális foglalkoztatási vonatkozásai is vannak. Az emberi egészség szempontjából különösen veszélyes, magában rejti az egész társadalomra kiterjedő, azonnali vagy késői egészségkárosítás veszélyét. A melaminnal hamisított takarmány, vagy az ásványolajjal szennyezett (hamisított?) étolaj rövid időn belül Európa csaknem minden országába, és a többi földrészre is eljutott. Ha a szennyezés toxikusabb lett volna, a következményekbe jobb bele nem gondolni.
Jelenleg a fejlett országokban az élelmiszer-biztonságra az élelmiszer-bűnözés jelenti a legnagyobb veszélyt. A manipulált, illegálisan előállított élelmiszerben fertőző kórokozók, mérgező anyagok, ismeretlen, sokszor csak hosszú idő után megbetegítő anyagok, allergének, és bármiféle egyéb szennyeződések lehetnek. Más irányú, de ugyanolyan jelentős probléma, amikor a várt hatás marad el, például hamisított növényvédőszer, gyógyszer esetén.
Az élelmiszer-bűnözőkkel szemben a hatóságok hatalmas erőfeszítéssel küzdenek, nemegyszer - túlzás nélkül mondható - életüket kockáztatják. Az „Együtt az élelmiszerbűnözés ellen” című konferencián elhangzott előadások megmutatták, milyen hatalmas anyagi és személyi ráfordítást, milyen sok ellenőrzést, laboratóriumi vizsgálatot igényelt egy-egy ügy felderítése - először az élelmiszer-ellenőrző hatóság, utána a nyomozóhatóság részéről. Sajnálatos módon ezek az ügyek mégis nehezen jutnak el a vádemelésig, még lassabban a jogerős ítéletig. A jelenlegi joggyakorlat nehezen tekinthető visszatartó erejűnek, több esetben „hegyek vajúdnak és egeret szülnek”.
A hamisítások felderítése, bizonyítása speciális ismereteket, felkészültséget, valamint nemzeti és nemzetközi összefogást igényel. Abban a folyamatban, mely az első gyanú felmerülésétől a vádemelésen keresztül a jogerős ítélet megszületéséig tart, több hatóságnak is szerepe van. Eredmény csak a szoros együttműködéstől várható.
Egyre több országban hoznak létre ún. élelmiszer-rendőrséget, tehát nyomozati és élelmiszer-ellenőrzési jogkörrel, magas szintű szakmai, jogi ,gazdasági ismeretekkel és speciális laboratóriumi háttérrel rendelkező szervezeti egységet.
Magyarországon is megjelentek a kormányzati, hatósági összefogás elemei. Megalakult a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT), ennek keretén belül megalakult a Különös Kockázatú Termékek munkacsoportja. Együttműködési szerződést írtak alá azok a hatóságok, melyeknek a hamisítások felderítésben is szerepük van. Az együttműködés a fokozott ellenőrzési időszakokban, a közös akciókban egyre jobban összecsiszolódik, egyre hatékonyabb lesz. Készül a kormányzat hamisítás elleni stratégiája is.
De ez önmagában nem elég. Az élelmiszer-hamisítás felderítésére a hatóságok műszeres és szakmai, jogi felkészültségét javítani, fejleszteni kell. A hatósági együttműködésnek jogi kereteket kell adni. Biztosítani kell, hogy valamennyi hamisítás-gyanús ügy bekerüljön egy országos adatbázisba, és valamennyi ügy országos szinten, azonos színvonalon, az esetleges helyi befolyástól mentesen legyen kivizsgálva.
Megfontolandó a külföldi tapasztalatok alapján hamisítás elleni külön gyors reagálású egység kialakítása. Szoros együttműködést kell kialakítani más tagországok ellenőrző hatóságaival, melynek célszerű eszköze az Unió Gyors Veszélyjelző Rendszere (RASFF). Ehhez az kell, hogy a hatóságok jelentsék is be az országban felderített élelmiszer-hamisítási ügyeket a RASFF rendszeren keresztül, mely jelenleg nem mindig történik meg. Ez segíthet összekötni a hazai ügyeket más országokban felfedezett szálakkal.
Rendkívül nagy jelentősége van a nyilvánosságnak, és az információ-áramlás hatóságon belüli, illetve hatóságok közötti áramlásának. A nyilvánosság a leghatékonyabb fegyver, mellyel eddig nagyon kis mértékben éltek a hatóságok. Le kell bontani azokat a jogi akadályokat – ha még vannak ilyenek – amelyek a személyi vagy üzleti jó hírnévre, adatvédelemre hivatkozva megakadályozták az információk nyilvánosságra kerülését.
Szeitzné Szabó Mária
Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal
AGROINFORM
