Hogyan hat agyműködésünkre a halfogyasztás?

A rendszeresen halat fogyasztóknál kisebb a szellemi leépülés kockázata - derült ki egy felmérésből, melyet hét fejlődő országban, mintegy 15 ezer idős ember megkérdezésével végeztek.

Kínában, Indiában, Kubában, a Dominikai Köztársaságban, Mexikóban, Peruban és Venezuelában kérdeztek ki összesen 14 960, 65 év fölötti embert étkezési szokásaikról. A demencia (elbutulás) jelenléte 19 százalékkal valószínűbb volt a halat legritkábban vagy soha nem fogyasztó emberek körében, mint azok között, akik akár minden nap ettek halat. Brit szakemberek az American Journal of Clinical Nutrition című szaklap augusztusi számában tették közzé megállapításaikat.

A felmérés egyszeri kikérdezésen alapult, ok-okozati összefüggést, hátteret nem vizsgált - hangsúlyozta az Emiliano Albanese által vezetett kutatócsoport, amelynek tagjai a londoni King's College munkatársai voltak. "További érdemi bizonyítékokra van szükség" - írták tanulmányukban, hozzátéve, hogy a felmérésben részt vett emberek követéses vizsgálatát tervezik annak megállapítására, hogyan hat az agyműködésre a gyakori halfogyasztás.

A kutatók úgy vélik: amennyiben a hal védőhatással bír az öregedő agyra, az előny az omega-3 zsírsavból származhat, amely bőséggel található olyan halakban, mint a lazac, makréla vagy a tonhal. Laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy az omega-3 zsírsavaknak vannak olyan tulajdonságaik, amelyek távol tarthatják az elbutulást: védik az idegsejteket, csökkentik a gyulladást és segítenek megelőzni az úgynevezett amiloid fehérjék összetapadását. Az utóbbi az Alzheimer-kóros páciensek agyában megfigyelt jelenség.

A kutatók elemzésük során figyelembe vettek egyéb, az étkezésen kívüli tényezőket is, például a résztvevők bevételét, iskolázottságát, életmódját, estleges dohányzását. Kiderült, hogy ezek a szociális-gazdasági változók nem magyarázzák meg teljesen a leépülésben tapasztalt eltéréseket.


AGROLINE