Ünnepkor sem fogy elég hal

Bár halfogyasztásunk az utóbbi években növekedésnek indult, fejenként négy kilós, éves "teljesítményünk" meg sem közelíti a világátlagot. A haltermelők azért bizakodnak: úgy látják, kezd kialakulni egy tudatos, egészségére vigyázó fogyasztói réteg.

A halfogyasztás hazánkban jellemzően a karácsonyhoz kötődik: a Haltermelők Országos Szövetsége és Terméktanácsa (Haltermosz) szerint az ilyen termékek harminc-harmincöt százalékát továbbra is az ünnepek előtti hetekben értékesítik a vállalkozások. A szervezet szerint idén is Közép-Európa "kenyérhala", a ponty kerül majd a legtöbb család asztalára.

"Hazánkban nagyon kevés hal fogy - az átlagos fogyasztó egy évben jó, ha kétszer eszik - így az évközi eladásokat nem is igazán érinti a gazdasági válság. Az ünnepi időszak értékesítésre azonban rányomhatja a bélyegét, ha kevesebb pénzből gazdálkodnak a vásárlók. Idén karácsonykor ezért valamivel kevesebb hal fogyhat, mint korábban" - mondta lapunknak Lévai Ferenc, a szövetség társelnöke.

Az itthon termelt halaknak csupán a tizede kerül exportra

Bár még mindig negyedannyi halat eszünk, mint az osztrákok, halfogyasztásunk az utóbbi években valamelyest nőtt. A szakember szerint ez elsősorban az egyre tudatosabb vásárlóknak és a szövetség promóciós kampányának köszönhető. "Ma már sokkal többen fogyasztanak halat, mint húsz évvel ezelőtt. Ez a vendéglői kultúra fejlődése mellett annak is köszönhető, hogy kezd kialakulni egy olyan fogyasztói réteg, amely már tisztában van a hal egészségre gyakorolt előnyös hatásaival. Egyre többen ismerik föl, hogy napjainkban, amikor az emberek többsége nem fizikai munkát végez, "takarékosabban" kell táplálkoznunk. Ehhez pedig sokkal megfelelőbb a hal, mint a nehéz, nagy energiatartalmú húsok".

Az itthon termelt halak mindössze tíz százalékát - főként a legolcsóbb és legdrágább fajtákat - exportáljuk. A Balatonból kifogott néhány tíz tonna angolna szinte teljes egészében külföldre kerül, és az itthon termelt busa jelentős részét is határainkon túl értékesítik. Külföldről főként tengeri halak érkeznek hazánkba - ezek halfogyasztásunk mintegy harminc százalékát teszik ki. Lévai szerint egyetlen import édesvízi hal, a pangasius jelent meg nagyobb tételben a piacon. Ez az Ázsiában termelt harcsaféle világos, fehér húsával küllemre ugyan tetszetős, ám beltartalmi értéke nem túl magas. Hozzánk ugyanis általában a B-pangasius kerül, amely a filék nyesedékeinek tömbbé préselt változata. Helyette a szakember inkább a Magyarországon termelt afrikai harcsa vásárlását javasolja, amely szálkamentes húsával, konyhakész feldolgozottságával és ellenőrzött körülmények között történő termelésével nagyságrenddel jobb az ár-érték arány versenyben bármelyik import fajtársánál.

Nemzetközi viszonylatban a halfogyasztás növekedése ellenére is nagyon rossz eredményt produkálunk. Míg világszerte huszonkét kilogramm az egy főre eső halfogyasztás, a magyarok egy évben mindössze négy kiló halat esznek meg. A társelnök szerint ennek oka korszerűtlen vásárlási és fogyasztási szokásaink. "A többi ágazattól eltérően nekünk nem az import termékekkel kell megküzdenünk. Időnként ugyan betör egy-egy nagyobb tétel édesvízi hal az országba, ám piacunk nagyságrendjét, vagy a keresletet nem ez határozza meg. Az egyetlen, ami minket akadályoz, a fogyasztói akarat" - fogalmazott Lévai.

Bár a hazai halfogyasztás igen lassan emelkedik, a többi szegmens teljesítményéhez képest még ez is jó eredménynek mondható. A statisztikák szerint ugyanis szinte minden magyar élelmiszer fogyasztása csökkent. Míg a húsfogyasztás körülbelül tizenöt kilogrammot esett az utóbbi hat-hét évben, a hal esetén fél kilogrammos növekedés tapasztalható. "Ez szép teljesítmény egy olyan versenyben, ahol a fogyasztás szinte minden szegmense csökken".

AGROLINE